- Színi egyetemet végeztél Kolozsváron, mégis 2000-ben a rádió mellett döntöttél...

- Már harmadéven úgy éreztem, hogy nem kívánok az „erdélyi broadwayon” sztárkodni. A rádiózást nem terveztem, de jó lehetőségnek kínálkozott, így kerültem be versenyvizsgával a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségébe. A műsoraim mellett én felelek a reklámszpotokért. Így a félszigetes hirdetéskor egyértelmű volt, hogy én készítem majd el azt.

 - Milyen újdonságot rejt az anyagod?

 - Erdély kicsi. Nyilvánvaló, hogy mindenki hallott már valamit a Félszigetről. A reklámanyag így nem valami szenzációs újdonságot harangoz be, hanem az a célja, hogy emlékeztessen: nehogy valaki megfeledkezzen róla és nagymama lekvárbefőzését rászervezze a fesztiválra...

 - Mitől félszigetes a szpot? Létezik szerinted kimondottan félszigetes hang?

- Igazából még csíszolnom kell a szpoton, mert az én dörmögő hangom nem illik a Félszigetre készülők orgánumához, nem sugározza a valódi hangulatot. Igen, van olyan hang, amit, ha meghallok egyből félszigetelő fiatalra gondolnék.

 - Szerkesztőként milyen anyagot készítenél a rendezvényről? Miről kérdeznéd a résztvevőket?

- Inkább hangulatképet nyújtanék a rendezvényről. Megkérdezném a fiatalokat, hogy zavarja-e őket a karkötő-viselet, mikor mostak utoljára fogat és elégedettek-e a toy-toy wc-kkel?

 - Mit vársz el az idei fesztiváltól?

- Legyenek sokan, jó buli és átlagosnál is több hülyeség. Pozitív értelemben mondom, hogy koncertvárás vagy tetoválás közben is folyjon a hülyeség és az emberek osszák az észt!

- A fesztiválon milyen koncertekre szeretnél mindenképpen ellátogatni?

- Nem szabad tervezni, mert akkor csak várja és várja az ember a koncertet, elálmosodik, megunja.. Véletlenszerűen betérek majd azokhoz a színpadokhoz, ahol gitár és dob szól. Az én elméletem az, hogy zene az, amit hangszerrel csinálunk.